„hiszem, ha látom” Performansz a „kétely felfüggesztése” című kiállítás finisszázsára

Gergye Krisztián előadóművészetében mára állandósult a művészeti műfajok szintézisét célzó alkotói attitűd. A képzőművészet és a tánc párhuzamosságainak, lehetséges találkozásainak kutatása számos kiállításhoz kapcsolódó performanszban mutatkozott már meg. Ezek az egyedi események, mindig az adott kiállítás múzeumi terét tekintve színpadnak, az ember világba, térbe vetettségének kiszolgáltatott helyzetéből indul ki.

Egy ember önmagában, a szemlélődés néma melankóliájában, pusztán az érzékeire hagyatkozva próbálja felfedezni és elhelyezni magát az adott kiállítás által kínált világrendben. Nincs más csak egy test, és a benne rejlő lélek emberi reflexiója, a külvilág okozta hatásokra. Ezekből a néma, szavak előtti, vagy szavakon túli rezdülésekből valami mágikus tánc formálódik, amiben testet ölthet a létezés törékenysége, és a világhoz való mágikus viszonyulás nélkülözhetetlensége.

Hiszem, ha látom. Ha látom, van, és én is vagyok.

Testének mozdulata a külvilág okozta hatásokra nyelven túli reflexiója.